nem rég értem haza. jó kis este volt. szinte az egész éjszaka a CsakCsajok nevében telt. régen volt már ien. főleg úgy, h csak mi 3an. az este eredetileg úgy indult, h átruccanunk tatára, szörfbe. délután felhívtam grétát az ötlettel, és akkor eset le esküvődeberecen. ajh. jött a kérdés „akkor most mi legyen?”. zsó feldobta az ötletet, ha már amúgy is 3asra terveztük az estét mért ne legyen csajos est. szupi. megosztottam a tervet bettivel. aki szintén értékelte. a randit 7re beszéltük meg. naná, h hoztam a formám és egy 10perces késéssel megérkeztem bettihez, majd kaja, pia vásárlás és irány zsó. fél8. (ez annyira nem vészes)
nehezen indult a kezdet – mint általában. de szépen lassan beindultunk. szeretem ezeket az estéket, m egyrészről naon jó, h kicsi lelkemet rendbe tegyen, másrészről kötetlen és felhőtlen. nincsenek pasik. lehet húzni a szánkat meg ienek, de ez a pasiknál is megvan vhogy jobb és kényelmesebb amikor csak az adott nem képviselői jelennek meg.
apropó lelkem. most már biztosan érzem, h túl vagyok azon a válságon, ami hosszú időn keresztül szinte már felemésztett. az okát még mindig nem tudom biztosan. de a lényeg, h vége. istenem oan jó kimondani. leírhatatlan érzés. nem foglalkozom a múlttal, m csak gyötör, és fájó. a célok, és tervek felé koncentrálok. jelen helyzetben ez a legjobb. elfelejtem a kérdést hogy hol rontottam el?, mi volt az oka?. nincs értelme. a jövő és a jelen számít. és csak pozitívan. és csak azokra koncentrálok, akik tényleg megérdemlik.
csajszik! mindent köszönök. ccuuupPpPpPpPp
