a hiányérzet egyre nagyobb bennem. jön a nyár. és már most tudom h az élmény beszámolóim között zsófi lesz az a gyakori név melyet hajtogatok (ne vedd magadra)
szar az élet. úgy hiányzik már az a bizonyos társ az életemből. cél nem lehet, h na majd most bepasizok. ennek magától kell jönnie és nem parancsszóra. még csak azt se róhatják a szememre, h nem teszek meg érte mindent. mert próbálkozom. de úgy látszik ez kevés. nem otthon ülök a 4fal között. de még csak a kocsmában a megszokott helyen. eljárok ide-oda. de ezek szerint ez kevés. élem és élvezem az életet.
még azt se mondhatom h fene nagy elvárásaim lennének. csak legyen vmi BUMM. vmi legyen benne ami meg fog és levesz a lábamról. és persze fogadjon el olyannak amilyen vagyok. jaj istenem mennyiszer hallottam ezt a mondatot és a végén természetesen pont az nem fogadta el a másikat aki kijelentette. nevetséges…
de mien is vagyok? szeretem üvegből inni a sört, reggel sokáig lustálkodni, sok időt tölteni a barátokkal, a nap felkeltét és lementét egyaránt. nyáron a záporba sétálni, meg a szivárványt, meg azokat az átbeszélgetet estéket, a gitáromat, mezítláb sétálni a meleg aszfalton, mosolyogni, az apróságokat amiket mástól csak úgy spontán kapok (legyen az egy kavics vagy kagyló a partról), a plüssállatkákat – juj azokat nagyon, bögréből inni a kávét, meg még száz ezer dolgot a világon.
utálom mikor megkérdezik „na és pasi?”, de amit még ennél is jobban „neked mért nincs pasid?, úgy megérdemelnéd már”, meg ha beszabályoznak, ha leszólnak. én ien vagyok.
jó lenne ha jönne vki akiről elmondhatom h ő az enyém és én az ővé.
mindig problémát okozott ez az életemben. nagyon nehezen ugrottam bele kapcsolatokba és nem is voltak oan hosszú életűek. az én hibámból. gyerek voltam. nem értékeltem. már azt megtanultam, úgy érzem. nem menekülni, csak haladni az árral és lesz ami lesz. nem görcsölni, vajon mit vár el tőlem. annyi minden hiányzik az életemből. és annyi mindent újként fogok megélni így 23 éves fejjel.
mit nem tettem még meg ami egy kapcsolat vele járója – természetesen kapcsolaton kívül már nagy része meg volt: nem aludtam együtt, nem szeretkeztem, a reggeli kávé, a szülőknek bemutatás, a szerelmet vallás, a közös filmnézés, a nagy veszekedések utáni kibékülés, a közös jövő tervezgetés. és még meg annyi dolog. ezek mind már-már fájóan hiányoznak.
de eldöntöttem ez a nyár más lesz. és talán bevonzom a szerelmet is az életembe…
