nem tudom mért de ma nagyon nyomott vagyok. egész nap szenvedek. sehogy se jó. nem szeretem a vizsgaidőszakot. egész nap itthon rohadni. tudom más mindenét oda adná azért h ne kelljen suliba vagy melóba mennie. csak én vagyok ien elbaszott h nem tudom értékelni az élet apró örömeit. na de tényleg nem tudom mi ütött belém, lehet h csak az időjárás teszi vagy h ez már a sokadik hete h össze vagyok zárva anyámmal vagy h itt van este fél10 és még ma nem gyújtottam rá. pasz – de akármi mi is vége lehetne.
a szakdolimmal is csak szenvedek. az igazat megvallva egy betű sincs még leírva. inkább csak piszkozatok vannak. júliusig meg kellene írnom, m utána meg beindul a rock’n’roll azt még ennyi időm se lesz rá. pfff
nagyon rajtam van a fesztivál hangulat is, h készülni rá, meg mindjárt itt a sznapom is azt is megszervezni. bevásárolgatni, meg sütni főzni. pénz meg ugye nem sok. m ami van az kell voltra. bárcsak már ott tartanék h vízzene meg sznapom letudva, azt másfél nap a melóban és irány sopron. de ez még várat magára, de talán nem is baj.
voltról jut eszembe. rem ott megkapom azt a várva várt félórát, melyet szívesen viszonzok azt lesz ami lesz…nem vagyok semmi jónak az elrontója…
