most asszem egy kicsit durva leszek.és sokan megvetnek majd. a helyzet az, hogy nem érzek szeretet anyám iránt, sőt inkább megvetést és szánalmat. pff
mikor az ember kezdi érezni h a ború után kisüt a nap, hosszú idő után rá tud mosolyogni szívből az emberekre. na akkor tuti h vmi nem stimmel. És így is van. haza érek kimerülve, fáradtan, és mikor meglátom, összeugrik a gyomrom kis gombócba. az érintésétől kiráz a hideg. mélyen legbelül azt kívánom, bár ne venne észre. és nincs ien szerencsém. menekülni szeretnék, de nincs hova. gyűlölöm magam, amiért állandóan ezért sír a szám és azért is m sokszor azt kívánom, bár ne lenne az anyám. nem válogathatod meg a rokonaidat.
soha nem fogom megérteni mért szült meg. mért döntött úgy h megtart. lehet igaza van zsófinak, és ez az egész egy szolga sors. már apámat is behálózta az utóbbi időben mondhatni megromlott a kapcsolatom vele is.
már semmi se jó. ha tanulok az a baj, ha nem tanulok és segítek az a baj. ha lázas betegen vagyok otthon elvárás, h mire hazajönnek patyolat rend legyen, de ez akkor is az én dolgom ha anyám egész nap itthon tesped és nem jutott ideje a takarításra a főzés mellett – ami pörkölt tésztával.
ülök és bőgök…HAZA AKAROK MENNI!!! EZ NEM AZ ÉN OTTHONOM!!!
