ami otthon megy az egyszerűen kibírhatatlan. az ember lánya fel kel reggel, vagy inkább hajnali fél6kor és elmegy dolgozni. na jó a dolgozás „”-ben értendő. de aki irigyel nyugodtan próbálja ki, hogy reggel fél8kor oda ül a gép elé és csak ül melója nincsen és ez még csak a jobbik eset, mert van h az asztal végében ülök 8órát. na de nem is ez a lényeg most. tök fáradtan haza esem. vmi idióta, nem gondolkodós sorozat előtt elfogyasztom az „ebédemet” délután 4kor. és nyugalomra vágyok. felmegyek a szobámba és próbálok vegetálni. és nem lehet, m az alsószinten a legnagyobb hangerővel üvölt. ááá. „mert ti soha nem csináltok semmit”; „ti ingyenélők” jah „jah meg az ember felőletek meg is szakadhat”. akkor itt álljunk meg. már jó ideje én vagyok az aki viszi a háztartást. főzök, mosok, takarítok. és mindezt párhuzamosan. ő meg mikor otthon rohad a rizs pörkölt mellett nem jut ideje ienre. vagy össze-vissza főz minden szart, amit természetesen a kutya eszik meg harmadnap, mert egy hadseregnek is sok lenne. és mi vagyunk azok akik nem becsülik meg. szóval tegnap gondoltam délutáni relaxációnak egy kis szoba takarítást tervezek. és űvült!!! pihi abba marad, irány gomba pucolás. majd kifakad, „mert az átkozott szekrény is mocskos, meg minden mocskos, poros”. én meg nem bírom és kitörök. máért mindig velem van egy öcsém aki, ha nem alszik akkor a szgép előtt rohad. szóval sorry, de rossz embernek mondja. és nem érdekli ő van megsértődve. én meg megint a rossz és a gonosz. jajh
mondanom sem kell, megint hülye voltam. neki álltam konyhát és fürdőt takarítani. 9- fél10 környékén bebejeztem. közben bőgtem egy sort, remegett a kezem és gyomorgörcsöm volt a fulladás már csak mellékes dolog volt. de persze még ezek után sem lehet nyugta az embernek mert mellette kezdenek el veszekedni. és akkor betelt a pohár. elzavartam anyámat is és öcsémet is. és szereztem magamnak 5 egész perc csendet. egy biztos ezt sokáig nem fogom bírni...
