Na szóval szombaton parti volt. Betti 29 éves lett. Még egyszer boldogot!!! Nagyon édes képek készültek az este folyamán. Zsóval voltunk szomorúak, metálosok, kemények, aranyosak, sikarült egy nagyon jó képet készíteni rólam – ez ritkaság, de nekem tetszik, meg a dekoltázsomról is – ezt annyira nem díjaztam. Még az a szerencse, hogy nem kerülhet illetéktelen kezekbe. Hhe. Volt sok sör meg 1-2 feles (kisalma nyami). Énekeltem is. Zsóval duettet. Mert volt karaoke is. Csodálom h nem szaladt mindenki haza a hangomtól. Kac-Kac. Az este viszonylag hamar befejeződött, mivel a többi vendéglátó egység is bezárt így maradt a hazamenetel. De még előtte volt egy bátor férfiú, aki csókot merészelt lopni szerény személyemtől. Fincsi volt. Majd játszottam a kemény csajt és azt hittem, hogy nem tudom mit hittem – régen volt. A lényeg, hogy hazakísértem. Majd a kapu előtt közöltem, hogy akkor én innen megyek haza. Hosszas győzködés után sem tudott maradásra kényszeríteni. De félútig hazakísért ő is. Az egészben csak az a vicces, hogy ő itt én meg pont a másik irányban ott lakom a település két széle. Talán a két egymástól legtávolabb eső. Nagyon csók csattant el az este, és sok bókot is kaptam, ám. Meg tanácsokat, pontosabban csak egyet. De az felért a világ megváltással. Reggel 5re haza értem, apu készült melóba, anyu még aludt, szobámba kupi és ágyat vetni nem volt kedvem, így tehát irány a nagyszoba aludni.
Vasárnap: kevés alvás, mosott szar kinézet. Asszem nem történt semmi említésre méltó. F1 magazin, főzés, mosás, este kocsma. Tibike még mindig nem normális, sőt egyre jobban irritál, hogy kötekedős. Jobb lenne, ha inkább nem is venne észre. Balázzsal mentem haza. Megint focizott szegény sünivel. Egyszer megverem érte. :)
Hétfő - Kedd: meló ezerrel. Tiszta punnyadás az egész napon. Csak ülök és lesek ki a fejemből. Örülök, ha a héten összejön egy órányi meló. Igaz, ami igaz könnyű pénzszerzési forma. Szal igyekszem értékelni. Jah boltos fiú cuki!!! Meg Gustaf Norén is. Na ő az aki igazán megtestesíti a tökéletes férfit. Nyam-nyam…
Szerda: (és a hajam még mindig tart :P) érzem ma sem vagyok normális. Reggel megdöbbenéssel fogadtam, hogy a spar fél7kor nyit. Eddig abban a hitben voltam, hogy a bácsik és a nénik bevásárlás előtt direktbe állnak meg a bejáratnál trécselni. Mára rájöttem, hogy nem tudnak bemenni mert zárva az ajtó. Apu erre azt mondaná, hogy „szőőőőőőőőkee”. Most még lehet igazat is adnék. Reggel igyekeztem, hogy a boltba a legjobb formámat hozzam már csak a cuki fiú miatt is. Erre a legjobb megoldás a zene, gustaf duruzsul a fülembe. Az ember egyből szexibbnek érzi magát. Akkora vigyor, mint ha most nyertem volna meg a lottó 5öst. És irány a zöldséges. Természetes mindenki megérezte, hogy nekem most tökéletes formában kell lennem. Sorra kivágtak elém, meg nem engedtek el. Tiszta béna voltam. De megpróbáltam nem foglalkozni ezekkel a semmiségekkel, továbbra is egy pillanatnyi szemkontaktusért küzdve. És naná. Kapóra jön, hogy vannak még nálam is hülyébbek. Juppi!!! A bácsika előttem téblábolt, mert nem tudta, hogy kód is kell a mérleghez. A fiú – kellene neki vmi frappáns név – segített a bácsinak és mosolygott én meg vele szembe és egy pillanatra találkozott a tekintetünk és mosolyogtam. Kb. 2 másodpercig, vagy még addig se tarthatott, de tök sok időnek tűnt. De jó lenne több információval rendelkezni. De nem erőltettek, nem kutatok, max. maradnak a kis apró mosolyok. Jajh legyen már holnap reggel. :)
