most értem haza az ifi klubból. és neki álltam levágni a hajam. már nagyon zavart elől a frufrum. lehet nem volt a legjobb választás, de majd holnap mikor frissen mosottam megszárítom, kiderül, addig kár is ezen aggódni.
huh ma szerda. akkor egy gyors összefoglaló az elmúlt időszak történéseiből.
hm. hol is kezdjem?!
van ez a barni gyerek. dilemmát okoz még számomra. az hogy akarom vagy jelenleg háttérbe szorul. de azt hiszem h meggyőztem magam, ha működő képes kapcsolat lesz belőle, akkor még akár akarom is. sajnos a vásár kettőn áll. úgy érzem kezdeti szimpatizálása alább hagyott. nagy sajnálatomra. az egésznek olyan pál utca fiúk feelingje van. mert ugye van az a grund, amiben öcsém van és ő sajnos pont a másikba tartozik. de öcsém kedves és aranyos, meg elfogadó. és elnézi azt, hogy esetlegesen az ő egyetlen nővére egy ágyba kívánkozik az ellenséggel. na jó ez még egy kicsit arrébb következne be, mert jelenlegi randiaink kimerülnek a világháló adta lehetőségekben. szép volt az este, mikor csókot lopott, vagy mikor bejelőlt itt meg ott. várakozással töltött el vajon milyen apropóból vett fel msn-en. nagyon sokat nevettem mikor chateltünk. azt most mintha vége. remélem nem így van és tényleg csak vmi közbe jött. és előbb utóbb talán szemtől szemben viszont láthatom. remélem. most sok a kérdés. időt hagyok neki is és magamnak is. de nem várhatok örökké. nem ringathatom magam álmokba hogy talán egyszer. az türelmem is véges. és valljuk be őszintén egy ilyen helyzetben nem nehéz elveszíteni az érdeklődést. de bármi lesz én köszönöm neki, hogy kirángatott a gödörbe. ha csak egy kis ideig is de hihettem abban, hogy van helyem a világon valakinek az oldalán.
egy kicsit más vizekre evezek, de visszakapcsolódva az előzőekhez. na szóval mióta van ez a barni fiú furábbnál furább dolgok történnek vele. ez inkább közvetve az ő hatása. pénteken volt zsónak egy céges bulija, main szerény személyem is megjelent. nagyon tömören a fiúk ordibálva közölték velem, hogy mit terveznek az én saját tulajdonú testemmel az éjszaka folyamán, amiben én nem nagyon voltam partner, egyesek csókot próbáltak lopni. de hál’ égnek mindegyikük megmaradt az elviekben, gyakorlatban nem sikerült kivitelezni. majd szombaton vadabbnál vadabb eseteknek lehettem fültanúja. hogy miről marad le az ember lánya ha idő előtt hazakényszerül menni a partiból?! hihetetlen.
vasárnap délután megint csak egy kisebb megrökönyödés lett úrrá rajtam. mikor is vmi véletlenség folytán vkit visszajelöltem msnen. már azon voltam, h írok rá egy üzit mégis kit tisztelhetek személyében, de ő gyorsabb volt. nagyon tisztelet tudóan közölte velem – a mondatban 1001 bocsánatkéréssel – hogy ő már régóta nézeget a neten és dögös vagyok – ami hazugság, erre ő is rájönne ha látna élőben – és szeretne huncutkodni a webkamera előtt. félórán át röhögtem, majd megbotránkoztam ezen, majd ugyancsak röhögtem. amit a nyakam bánt a legjobban mert izomlázam lett. nagy bátorság kell egy ilyen üzenethez. őszintén az iet elítélem és elég beteg dolognak tartom. már itt sem lehetek biztonságban.
na és behoztam a lemaradást mert már is ezen a héten vagyok. családlátogatások sokasága, meg önálló interjú, szakdolimra sok dicséret, meg kedves barátnőimnek ezermegezermegezer köszönet, hogy helyesírásilag is rendbe tették. most már tényleg az utolsó simítások, nyomtatás, hétfőn kötettés, és szerdán megválok tőle. kicsit fájó szívvel. de hát ez van. nem tudom milyen sorsra jut, de kell nekem is egy példány. és az eredetinek örülnék a legjobban. nem tudom ez a része, hogy és mint megy. most már a jegy sem érdekel annyira. én magamnak ötöst adtam. : )
ennyi mára. reggel egy szép és mosolygós napra ébredek. remélem ti is!
