a napokban felütötte fejét egy kérdés. zsófi szegezte irányomba. akkor még nem is tűnt annyira fontosnak, csak mikor másnap ezen gondolkodtam, szinte egésznap. de még az azt követő nap is. ha ezt olvasod, előre kérlek ne gyötörjön lelkiismeret-furdalás vagy egyéb manó.
a kérdés hasonlóképpen hangzott: „te a helyzetemben összejöttél volna vele?”
sokáig vívódtam. de még talán most sem tudnám egyik vagy másik válasz mellé tenni a voksom. nem is ez a lényeg, hogy pont vele. tudni kell a szóban forgó illető eléggé régóta és hűen tükröz egy életformát. nem hétköznapi figura. imádom szeretem, pont ezért is gondolkodtam el a kérdésen. szóval…
a lényeg a lényeg. ha én nem tudok egy jelzőkkel illetett embert választani, hogy várhatom, azt h valaki engem válasszon. egy ismerősöm anno megfogalmazott egy számomra nagyon nagyra tartott gondolatot. ahhoz, hogy tovább lépj az életben el kell érni egy bizonyos szintet. ez csupán annyit jelent, ha már nem azt nézed a másikban, hogy mien külsőleg és mi a múltja, hanem az embert látod, aki vmien oknál fogva szimpatikus neked akkor jó úton jársz.
egy leendő párkapcsolat kapujában sokszor megfogalmazunk dilemmákat, problémákat, vagy éppen lehetőségeket. ha magamból indulok ki ezek így hangzanak: mit fognak szólni a barátaim, mien lesz majd amikor először itt alszik, vagy a szüleimnek mennyire lesz szimpi, hogy fog neki tetszeni a baráti társaságom. DE azon ritkán vagy szinte soha nem gondolkodom el, hogy vajon rólam, hogy vélekednek a barátok, ismerősök, szülők, rokonok, az öreg néni a szomszédban. ha mi jelzőket akasztunk másokra, mi jogon várjuk el, hogy rajtunk ne legyen. vagy éppen mi jogon kosarazunk ki embereket, nem adunk nekik esélyt se, ha egy közös ismerős azt mondja róla, hogy figyi ő egy szar alak. nem vagyunk istenek. nem akarok senkit se bántani. mert én is ugyanolyan bűnös vagyok a felsorolt vádakban, és én is csak most jöttem rá erre. egy okosan feltett kérdés mennyi mindenre rávilágít. : )
nem azt mondom, hogy most szaladj joci karjaiba és mond neki h akarod. nem ez a mondani valóm lényege. csak, ha egyedül az volt az indokod, amit tőlem hallottál, akkor te is tudod, hogy az nem indok. mert előbb-utóbb minden visszaüt. és legközelebb te is járhatsz úgy, hogy xy azt mondja, hogy te figyi én láttam, már ezt a lányt, hogy szeret inni hagyd a picsába. és akkor az illető hagy a picsába. elvonatkoztatva a pénteken történtektől, csak úgy az életre általában: mindenkinek jár egy esély. és tényleg nem akartam személyeskedni.
ui: válaszom amúgy így a végére van, de megtartom magamnak, mert így helyes...
