mint egy drogos napló. másfélnapja nem gyújtottam rá. kezd idegesíteni ez a tény. most még úgy vagyok h addig nem rakok fel tapaszt amíg lehet, így talán jobban a saját harcomnak érzem. örülök, h majd mindenki támogató velem szemben. a melóban sem engedték, zsó is azt mondta, h segít. barni már kevésbé. mikor közöltem vele h lehet idegbeteg leszek m épp elvonón vagyok akkor csak annyit reagált h majd rágyújtasz.
ezzel el is érkeztem a másik témához. így egy hónap távlatában sor kerül hosszú idő után az első randimra. most még annyira nem is félek vagy izgulok. 11 óra magasságában még pizsiben blogot írok. problémát az jelent igazából h lesz majd egy órám mielőtt tali van jah és nem tudom hova kell mennem. a hely neve nem túl biztató. igazából kockás terítős sokéves alkoholista vendégkörrel rendelkező késdobálót képzelek el a marika kávézó fedőnév alatt. erre készülők fel azt ennél már csak jobb lehet. a másik dilemma hogy miről fogunk beszélni. max hozom megszokott formámat és beszélek zagyvaságokat. nem is bánom h röpke két órát kell eltölteni. igen tudom. nincs meg a kezdeti lelkesedésem. inkább csak a randevú kedvéért megyek. nem igazán érdekel a végkifejlett. az az igazság h az utóbbi időben annyi minden történt velem, h függővé váltam igénylem h innen-onnan simiket szedjek össze. így vagy úgy. és nem jósolok túl nagy jövőt ennek a kapcsolatnak. de ez ma még változhat. egyet kérek egy férfival és ne egy fiúval kelljen beszélgetnem m akkor lehet h ott is hagyom. nincs kedvem tanár nénit játszani.
