tegnap este mikor elfeküdtem szörnyű gondolatok jutottak az eszembe, majd jött a remegés és a mellkas szorítás és a sírógörcs. kezd visszatérni a nyári idegbajom. nekem ez sok.

rájöttem az élet lemondásokkal jár. vagyis ezt eddig is tudtam és tisztában voltam vele, hogy egyszer eljön ez az idő. a pénztárcám kiürült és a buli vonat még csak most indul. a csóróság szélén mindig eszembe jut a döntéseim súlya. és ha akkor nem ragaszkodom a fősulihoz, most minden más lenne. lenne egy biztos munkahelyem, ami egyben álommeló is lenne talán. ami gáz, hogy nem biztos hogy azok lennének a barátaim akik most. ezt a részét sajnálnám. de átkozottul mocsok érzés, mikor tudod, hogy innentől vége, m fontossági sorrend van és nem fordulhatsz apucihoz, anyucihoz hogy dobjon meg pénzzel. és a barátiam pénztárcájából sem szeretnék kivenni többet. kemény döntést hoztam innentől kezdve csak azt vállalok be amit saját forrásaimból is tudok finanszírozni, mert ez így helyes!!!