vicces... már pont a sarkamra álltam és egy lépéssel közelebb jutottam a cél vonalához. de most meg kell torpannom. ez igazságtalan - de ezt mindenki tudja. már vágyom a szerelemre, az érzésre. úgy kell mint éhezőnek egy falat kenyér. de csak nem jön. és az akadályok...az akadályok mindig csak ott teremnek, jönnek és keresztezik az utam. nem kívántam nagyot csak, h jöjjenek el és találkozhassunk. jelként fogtam fel mikor lehetőségem adódott h hazai pályán ismerhetem meg őt! vajon ez is jel h terveim meghiúsulni látszanak? DE nem szabad feladnom, hisz még van remény, nincs minden veszve. a kitartás nagyon fontos. ha azt nézem mindig jelen volt. ha idő kellett is hozzá, de a végén mindig megszereztem, amit akartam. küzdők, küzdők, mert még mindig jobb mintha tétlenül ülnék otthon az üres szobámba...
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mogyoroh.blog.hu/api/trackback/id/tr631096926
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.