elviekben végeztem a vizsgaidőszakkal. már csak egy vizsgám eredményét várom. bárcsak meg lenne az a fránya 2es belőle. jól jönne az a kevéske pénz is, ami az ösztöndíjból származik. népegészségtanból is 4est kaptam, ne nevess tényleg vészesebbnek éreztem…
fura belegondolni, ha megírom a szakdolgozatom – amit igazából már csak papírra kell vetni, mert minden fent van a gépen – már csak egy félév választ el a nagybetűs élettől. ez volt az uccsó vizsgaidőszakom. vicces. múlt hét szerdán elkezdtem és a tegnapi két vizsgával be is fejeztem. hiányozni fognak ezek momentumok az életemből. vmi kis izgalommal szolgáltak. az állandó idegeskedés, kattogás, kiakasztani a többieket – bár ezt az utóbbi időben megpróbáltam nem tenni. nagyon gáz voltam minden vizsga előtt. anyu egy éve meg is jegyezte h reggel keljek fel és menjek el vizsgára, jah és az összes kommunikációm ennyi legyen: „jó reggelt!” és „szia, majd jövök”. szóval nagyon sok embert kiakasztottam. de tényleg akkor úgy mentem oda h úgy se fog sikerülni, és nem tudok semmit, m az a „tanulás” amit én csináltam, igen csak kevésnek tünt. az már más kérdés h az égiek vhogy mindig mellettem álltak. hhe
3 éve kezdtem meg tanulmányaimat, mint szociális munkás. és már itt vagyok a finishbe. eszméletlen. mintha csak tegnap lett volna, h tatán vagyunk a gólyatáborba. mennyi ismeretlen arc, új barátságok kezdte. napközben alvás – bár akkor se nagyon, éjszaka bulik. mennyire jó volt. majd az első nap az egyetemen. nem erre számítottam. mindig is az a kép volt bennem h az egyetem oan más, teljesen más mint a középsuli. és nem. jó ez köszönhető a szaknak is amit választottam. de akkor is. emléxem minden óra úgy kezdődött, h mutatkozunk be egymásnak és a tanárnak. már a könyököm jött ki a nevem, a múltam, a jövőm. és mennyit változott azóta. hhe
hatalmas fejlődésen mentem keresztül ebben a 3 évben. megismertem önmagam és az embereket. kiben lehet bízni és kiben nem. ki mire képes. ki milyen értékes. tapasztalatok sorát gyűjtöttem össze. felnőttem.
felelős vagyok a saját életemért. megváltoztak a kötelességek és a tervek célok. átértékelődtek a gondoltatok, sorrendek. mennyi mindennel jár ez. milyen félelmetes és ismeretlen. és mégis mennyire várom, h megízleljem, megismerjem…
