ma újult erővel keltem fel. a tegnapi lehangoltságnak az is lehetet az oka, hogy mostanában nem aludtam ki magam. sőt mindig rátettem még az előző napi kialvatlanságra. meg persze nem vagyok a korán kelés harcosa. nekem még a 8 óra általában hajnalt jelent.
a napomat fogorvosnál kezdtem. egyet igazán elmagyarázhatnának, még pedig az időpontokat. felesleges 9 órára időpontot adni, ha fél10 után kerülök sorra. na mind1. a lényeg h túléltem. nem szeretek fogorvoshoz menni, az még a turkológusnál is rosszabb. de most muszáj volt. egy életre megtanultam, h a fogam nem arra való, h tűzőgépből kapcsot húzzak ki vele. a lényeg, hogy felépítették és jobb, mint új korában, bár még egy kicsit kényelmetlen, de majd csak megszokom.
a délelőttöm valahogy a találkozásokról szóltak. először a lajossal találkoztam. megemlítettem neki a cdt. természetesen csak lesett, h mi van. arra emlékezett, hogy cdt ígért valakinek, de részletekre nem. felvilágosítottam. elvileg még ma megírja, de szombatig küldjek neki smst.
a második találkozás a postánál ért, lacika személyében. természetesen a huncut szemével és cuki mosolyával egy pillanatra elbűvölt. tudom naon jól, hogy amikor találkozunk ő is arra gondol, amire én. a nyílt titokra. már az első pillanatban mondhatni levett a lábamról. igaz soha nem érdekelt úgy, mint egy komolyabb kapcsolat – talán mert számomra ő örök agglegény. hhe
lassan itt a sznapom. juppi. már tökre várom. szombaton elkezdhetem a készülődést, ami a vásárlásban fog megvalósulni. azt beszerzem a cdt lajostól, kitalálom a kaját. pontosabban az ma már kitalálódott. úgy döntöttem nem főzök. mindenki magának főz. hha
meg ugye ott van volt, arra is hangolni kéne. meg előtte még a szakdoli. ÁÁÁ
maj lesz valahogy…
