ma végre volt melóm. nem szakadtam meg, de legalább nem ültem egész nap szerények tövében. ez a legszarabb h még egy asztalom sincs. nem h hozzátartozó eszközökkel. van egy tollam. hűha! tisztában vagyok vele, h ez csak nyári munka, de nagyon rossz állandó jelleggel egyik asztaltól a másikhoz ülni, és azt figyelni, h ki nincsen éppen. azt ha mindenki van akkor kapsz egy széket, de ha véletlen felállsz onnan akkor még azt is elveszik. és leshetsz ki a fejedből egész nap. fasza. de ma volt feladatom. és még péterrel sem kellett harcolnom, ami ritka, ha vele dolgozok, m primitívnek néz, mint ha nem értenék semmihez sem. ez van…
oh és a nap is kisütött. az utóbbi időben már nagyon nem bírtam ezt a szar időt. és csak szenvedtem. a zivatarokkal még elvagyok, sőt élvezem, de mikor napokon át szenved az idő. ráadásul el is áztam. ezt nem díjazom. de ma volt ám feel the sunshine. hhe
azt este meg szakítás. most érzem csak túl jól sikerült a szombat. viselhetem a következményeit, ami akkor móka és kacagás az lehet h később horror. na jó ennyire nem volt vészes, de eléggé bűntudatos vagy. volt h 4 napos „kapcsolatom” után én fakadtam sírva mikor közöltem a fiúval, h vége. tanulság: ne igyál max. hülye picsa leszel, de nem csinálsz hülyeségeket. mellette meg ugye kellenek a tapasztalatok, meg az élmények. tudom, h ezek begyűjtése megy pia nélkül is, de vhogy megfűszerezi az egészet. hha
nem tudom mi van… gondol, gondol…
oh! nagyon várom a pénteket, csak a szakdolgozat kicsit beárnyékolja egy pirinyót. nem baj haladok vele azt lesz, ami lesz.
