hm. most olvastam egy érdekes reakciót az egyik blogba, ami egy kicsit elgondolkodtatott. röviden összefoglalva: a fiúnak sír a szája mert nincs nője, és úgy gondolja ha vele gecik a nők akkor neki is gecinek kellene lennie velük szemben. a probléma ott kezdődik h neki ez nem megy. igen ezen én is gondolkodtam már, h jól jönne egy geci képző csak h én is beállhassak a sok seggfej közé a sorba. nem is ez a lényeg. az egyik reagáló nagyon eszesen a következőt tanácsolta. a titok nyitja h becsajozzon: nem kell mást tenni mint hűvösnek lenni a másikkal és ezzel majd felkelti az érdeklődést. nos, a lányoknak is ezt javasolják. legyél közömbös, ne mutass érdeklődést. érezze, hogy te elérhetetlen vagy. ha most van két emberke, akik ezt a fajta elvet követik és teljes érdektelenséget mutatnak egymás iránt, de belül meg érzik, h talán a másik az igazi akkor nem értem, h ebből h lesz kapcsolat. ezek a tipikus „aha”-s beszélgetések. szerintem.
ha magamból indulok ki, és nem érzem, h a másikat érdekelném, akkor úgy szarom le ahogy van. mért nem lehet egyszerűen önmagunkat adni. mért jó ha beállítjuk magunkat janinak, mikor a nevünk istván. mért kell a másikat az első perctől kezdve megtéveszteni, majd sírni, mikor szakításnál a fejünkhöz vágják, h „nem iennek ismertelek meg”. soha nem fogom megérteni.
na jól van érzelmileg még mindig a bányászbékasegge alatt vagyok.
