ma már vmivel jobban vagyok. a péntek 13 rányomta bélyegét a tegnapi napomra. elég kemény torokfájással keltem. és megjött a szakdolgozatom értékelése. durván lealázták. elég kemény negatív kritikát kaptam. ezt már csak azért sem értettem, m aki olvasta dicsérte, h jó ez meg tetszik neki. meg logikus, érthető szépen elépített. az értékelésben ennek a szöges ellentétét kaptam vissza. egész nap sírtam vagy aludtam. mostanában mintha apró kis jeleket kapnék h vmi nem stimmel. a tegnapi nap hatására elgondolkodtam azon is h lehet itt a vége. ez az egész arról szól h így a finishben hagyjam az egészet a picsába. persze ienkor azt szokták mondani h ami nem öl meg az megerősít. de ha folyamatosan azt kapom vissza h amit csinálok az szar, akkor az embernek elmegy a kedve a folytatástól. m sajnos a jegyet nem azok adják akik szerint megfelelsz, hanem a másik oldal. és egy ismeretlen nem azt fogja mondani, h a zsófi, betti, vagy a konzulense azt mondja róla, h jó. hanem a lényeg, h ez az iromány csak egy gyenge 3as. a legszörnyűbb az egészben h tudom még hátra van egy beadandóm, ami szintén egy 2 vagy 3 lesz. nem vagyok szimpi a tanárnak. csak az okát tudnám. nem biztos h be akarom fejezni ezt a félévet. tudom hülye vagyok ha most itt hagyom az iskolát. de jelenleg lelkileg labilis vagyok és a folyamatos kudarcélmény nem éppen turbóz fel.
