azt mondják, ha egy nő levágatja a haját változás fog történni az életben. hát én levágattam, befestettem, átrendeztem a szobám-leporoltam, kisöpörtem, rendet tartok, segítek, és ami szerintem a legdicsérendőbb hősiesen kiállom anyám változókori rigolyáit, hisztiit. de a változás csak elmarad. jelenleg nem sok mindent tudok felmutatni. nincs munkám, lassan pénzem se, nincs pasim. van egy legjobb barátom, 1-2 barátom, és páran, akik havernak nevezhetők. soha nem gondoltam volna hogy egyszer ez megtörténik. mindig is céltudatos voltam. tele tervekkel. mára egyre inkább motiválatlan leszek.
sokszor saját magam nehezen viselem el és bőghetnékem van attól a hatalmas mennyiségű szánalomtól amit sját magam iránt érzek. ezt még tetőzi anyám rosszindulatúsága és állandó kötekedése. a hétvége után ma is szóvá tette, hogy itt soha többé nem alszik senki se, és ha tibitől nem akarok semmit – nem akarok vele járni – akkor ne jöjjön ki b.-ra. találkozzak vele győrbe. kicsit lestem és szarul esett. ienkor egyre inkább erősíti bennem a szánalom érzését magam és maga iránt is. sőt ienkor iránta inkább érzek gyűlöletet, mint bármi más. ezekben a szavakban egyáltalán nincs benne a szerető anya, aki akár egy pillanatra is boldog lett volna attól a ténytől, hogy áldott állapotba került és várná annak a csöppségnek a megszületését. az ő szemében én mindig is egy szörnyszülött leszek, aki férfiakkal fetreng a szabadég alatt – akár egyszerre többel is és pénzért. mikor meséltem neki, hogy mennyire mély nyomott hagytunk a zenészekben a hétvégén. egy pillanatra sem merült fel benne, hogy esetleg a személyiségünkkel, hanem hogy biztos kielégítettük a felmerülő igényeket. és egy pillanatra lejátszódott bennem a kép (…), amit úgy gondolom, túl perverz lenne leírni.
remélem mihamarább találok vmi munkát, mely a napomból 18 órát elvesz, a maradék 6ban alszok és nem látom anyámat!!!
