ez hetem szarul kezdődött, majd folytatódott. a holnapban még bízok hogy „kisüt a nap”.
szóval hétfő. reggel csörgött a telefonom h nem kell interjúra mennem, majd csak egy hét múlva. gondoltam remek. majd drágalátos pelikán uraság valótlan dolgokat állít rólunk nagy közönség előtt – nem mellékesen ismerőseinknél. ez egy kicsit kiverte a biztosítékot.
a keddi gitár oktatáson sem remekeltem, nem mondom h a nap 24 órájában pengetek itthon, de azért igyekszem, és lassan úgy érzem, hogy annyira feleslegesen. „próbán” már a sírás kerülgetett, hogy ennyire tehetségetelen vagyok és mit akarok én és wwáááááááááááá.
talán a hét egyetlen jó napja a szerda volt. legalábbis a közérzetemmel nem volt akkor semmi probléma. : ) jupppiiiiiiiiiiiii
csütörtök szenvedés a náthával. és a nap csúcspontja gábor. 2-3 hét kihagyás után újra találkozni. annyira elvesztettem a bizalmam irányába nem h a szemébe de magára az emberre nem tudtam ránézni. még ha nem is emléxik. (most rosszindulatú vagyok de ez olyan izé dolog lenne. na mind1 pfff) ami anno volt elmúlt. vagy felépül újra vagy veszett fejsze nyele. előbb utóbb vállalni kell a felelőséget az embernek a tettei után. és tapasztalatból mondom, hogy jobb minél előbb. mert utána már késő. bár azt hiszem már így is úgy is késő.
péntek jobb híján gilmore lányok. egy álló nap :P
itt is vagyunk. a ma esti gondolataim állítom, vetekednek egy öngyilkosságra készülőével.
pros koncira készültünk. elmaradt. így bástya. szarul voltam. de maradtam. haza felé jövet volt egy taccs és sajna nem a piától. utána bőgés szánalmas kis életem miatt.
miben is vagyok tehetséges. a lelkizésben. de tényleg azt hiszem hiszem ez az egyetlen dolog amihez értek mások életét ha nem is rendbe hozni de átlátni, belelátni, hasznos tanácsot adni, felnyitni a szemet h azért annyira nem vészem, vagy a pozitív dolgokat észre venni, vagy egyszerűen csak jól hallgatni. ez mind megy.
de a miben nem az már sokkal több. pl ugyan ezeket a dolgokat a sajátommal kapcsolatban. utálom a h minden egyes nap magamra kell erőszakolnom a szépet és a jót. meg olyan dolgokkal spannolni magam h jé ibolya, és nem tudok bulizni és táncolni és zenélni és jól érezni magam, ha legkisebb f.szság közbe jön. és hogy közvetlen vagyok sokszor és dagadt és még annyi minden. és nem akarok hétfőn ezekkel a gondolatokkal állásinterjúra menni ezért most szépen kiírom magamból és lefekszem és holnap egy szebb napra ébredek, tudom bk benne mert mikor jöttem haza csiripeltek a madarak és sokadszorra sok év után még mindig csak azt tudom mondani hogy örökké nem eshet. pont. wáááááááááááááááá (ez azt hiszem most jól esett)
