nem tagadom, már érzem az új év hatását. boldog vagyok. nehezen hiszem el , hogy tényleg ennyi kell. eldönteni magamban, hogy sokkal jobb lesz. nem volt semmi fogadalmam éjfélkor. már az óév utolsó napjaiban eldöntöttem, hogy 2010-ben boldog leszek és láss csodát. nem a szerelemtől, hanem a boldogságtól 2cmre vagyok a földtől. szuper érzés!
jan 1én egy sms várt a telefonomon. egy régi ismerős – fiú – írt. randit kért, esetleg valamikorra. nagyon megörültem. meg is beszéltük másnapra. sokat agyatlan a miérteken, hogyanokan. hogy így a semmiből egyszer csak. tegnap találkoztunk. ideges voltam. nem tudtam mit várhatok z estétől. felmerült bennem, hogy talán véget érnek parlagon töltött éveim. rémísztő volt a gondolat, hogy így hirtelen, de mellette meg éreztem, hogy igenis ennek már itt volt az ideje, és bármi történjen elfogadom. mikor kettesben elindultunk a városba megkérdezte, hogy meglepődtem mikor az smst olvastam? nevetve válaszoltam, hogy igen. elmondta, hogy a szilveszteri buli után nem tudott elaludni. forgolódott az ágyban és eszébe jutottam; gondolta ír egyet. egy kávézóba letelepedtünk. nosztalgiáztunk a régi évekről a bandákról. kivel mi történt még nem találkoztunk. majd átmentünk a régi törzshelyre. majd az utolsó busszal haza. bár nem jöttünk össze, de talán vmi elkezdődött. kicsit mintha újra 16 évesek lettünk volna és ami a legfontosabb újra szereplői egymás életének.
